Pár hete már foglalkoztat a gondolat, aminek a megvalósításáig most jutottam el.

Tudod korábban úgy éltem, hogy inkább elfordítottam a fejemet, ha valami olyasmi történt, ami összetörte volna az én rózsaszín és marhára-pozitívan-lüktető világomról szőtt álmomat. Persze az utóbbi  években egyre közelebb kerültem a valósághoz, és egyre több mindenre tudtam úgy ránézni, ahogyan van. Így történt, hogy egy óvatlan pillanatban megláttam egy képet, és bekúszott a fejembe egy gondolat, majd a következő pillanatban rácsodálkoztam, hogy "van éhezés a Földön!" Nem kellett sokáig keresgélnem a neten: pár évvel ezelőtti adatok szerint kb. 800 millió ember éhezik a Földön, és állítólag a válság kapcsán ez a szám már elérte az egymilliárdot is, ami a hétmilliárdos össznépességhez képest riasztóan magas szám, szerintem. Ennyi ember van, aki tartósan, hosszú ideje nem jut élelemhez. El bírom képzelni a  kínjaikat, egyszer 3 egész hétig nem volt mit ennem, aztán pár évvel később megvalósítottam azt az eszményt, hogy naponta csak 114 Ft-om jutott kajára, nagyon hosszú hónapokat éltem így át, viszont szerintem az a korábbi éhezéseimhez képest már jelentős előrelépésnek minősült. Majd jöttek a "bőség" évei. Aztán eljutottam odáig, hogy a szervezetem elkezdte felhalmozni a felesleges tartalékokat, nehogy megint éhkoppon maradjak, és elindult az elkeseredett harc a pluszkilókkal. Egyszerűen nem sikerült soha sem lebeszélnem magamat arról, hogy azt a plusz még egy szelet kenyeret már ne egyem meg, vagy hogy elég lesz a makaróniból egy tányérral is... De most végre sikerült. Ugyanis működik az Univerzum Csomagküldő Szolgálata, és én minden nap küldök csomagot az éhezőknek. Gyakorlatilag kis apró felajánlásokat teszek. Azt a plusz még egy szelet kenyeret vagy azt a még egy tányér makarónit már nem eszem meg, hanem felajánlom az éhezőknek. A világ másik végén ilyenkor valaki éppen nem várt élelemhez jut, ami kalória tartalmában (mivel az energia, és ily módon energiát küldhetünk) megegyezik azzal az ételével, amit én felajánlottam.

Természetesen nincsen bizonyítékom arra, hogy akár csak egy valaki is ételhez jut a segítségemmel. Én csak hiszek benne, hogy így van, és amiben hiszünk, az megtörténik. De arra gondoltam, hogy ha sokan csatlakoznának hozzám, akkor valószínűleg érezhető hatást tudnánk így elérni, hiszen az energiák összeadódnak.